Lk 2,36-38

• Anna várta a váltságot – az írások alapján.

  • „Aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő van” – a (Jézus előtti) hívő azt is hiszi, hogy az „írások” Isten szava. Isten az, aki mindennek Teremtője / Ura / alapja, Ő a Kőszikla, megbízható, szilárd, az Ő szava igazság.

  • Nem az írástudók magyarázatának hisz, hanem magának Isten Igéjének. A magyarázatok alapján hamis Messiás-képek alakultak ki. Anna az igazi Megváltót várja: aki a bűnből szabadít meg, aki nem a világi hatalom útján érkezik (Jézus Józseffel és Máriával mint egyszerű, szegény család jelenik meg a templomban), csak hittel, ill. Isten „rámutatását” meglátva jöhetett rá, hogy „a kis Jézus” a Megváltó.

  • Az élete kifejezte, hogy a Megváltót várja. Ezért maradt özvegy, ezért böjtölt. A hosszú idő alatt „egy-ügyű” emberré lett. Ő maga volt a bizonyságtétel. A mi életünknek is ki kell fejeznie, hogy „egy a szükséges dolog”.

  • Beszél róla „azoknak, akik Jeruzsálemben a váltságot várták”. Isten által megnyitott szívű embereknek tesz bizonyságot. Istennek kell a szíveket megnyitnia, enélkül nem megy. Mi sokszor nem tudjuk, hogy kiben mi van elkészítve.

• Krisztus után

  • Pál a zsidók számára „az írásokból” bizonyította, hogy Jézus a Krisztus. A zsidók előtt ott volt a Szentírás (az ÓSZ), de meg kellett szabadítani a rárakódott hamis magyarázatoktól.

  • A pogányok számára az apostolok is a konkrét kérdésekre válaszolva hirdetik Jézus Krisztust (filippi börtönőr kérdése; Kornéliusz – Pál, ill. Péter rögtön Jézusról kezd beszélni; Fülöp és a kincstárnok). Ma is ott lehet az emberek kérdései mögött egy-egy komolyabb Isten-keresés. Kérjük Istent, hogy észrevegyük, és rájöjjünk, hogyan lehet abból kiindulva hirdetni a Krisztust! – Sokszor nincs ott ilyen keresés, mert az ember vagy túl büszke, vagy elhitte, hogy a sok vallás mind egyforma. De ahogy Simeon, Anna, Keresztelő János stb. az életükkel „mutatóujjak” voltak Krisztusra, mi is azok lehetünk.

  • Látják-e pl., hogy azt valljuk, hogy „egy a szükséges dolog”? Ha hangosan aggodalmaskodunk, hogy meglesz-e ez vagy az, hogyan érek el valamit… akkor nem látják.

  • Látják-e, hogy mi is várjuk (vissza) Krisztust – üdvösségünkre? Akarunk-e neki tetszeni, olyanná lenni, amilyenné Ő akar tenni? Ha igen, azt a világ nem fogja szeretni, de ha nem ezt látják, ők sem próbálnak felfelé tekinteni. Ha igen, akkor Annához hasonlóan mi is örülhetünk majd, amikor eljön, és akkor a várakozás sem lesz terhes (mint ahogy Annának sem volt terhes a böjt, ezért nem hagyta abba), ezért nekünk sem kell feladnunk.